Most, hogy lecsengett a halloween, avagy a mindenszentek körüli izgalom ideje, a dekorációnak szánt tökök ideje is lejárt. Kidobni őket azonban majdnem akkora vétek lenne, mint húsvét után lepasszolni a megunt nyuszikat, ezért mi két remek ötlettel is szolgálunk most az újrahasznosításukhoz. Sütőtöklekvárjaink receptje ugyan hétpecsétes titok, de szerintem ez a remek főétel és desszert legalább olyan finom.
A receptekért hatalmas köszönet és legalább egy korsó sör jár Peidl Alex Patriknak, a Fogas Pizzéria és a Bajai Halászcsárda chef helyettesének. :)
Garnéla és sütőtökcurry
Nem is olyan régen, az új csokoládék bemutatásánál érett meg bennem az ötlet, hogy az indiai ihletésű csokoládét egy valódi curry után kóstoljuk meg. Íme egy kis segítség mindehhez, sütőtökkel és garnélával.
Hozzávalók 4 főre:
* 1 csokor zöldhagyma
* 2 gerezd fokhagyma
* 600 g sütőtök
* 2 teáskanál frissen reszelt gyömbér
* 2 evőkanál olaj (szerintem olíva)
* 400 ml édesítetlen kókusztej
* egy fél citrom leve
* só
* bors
* 300 g fagyasztott garnéla
A zöld currypasztához:
(Lustábbak ezt készen is megvehetik a nagy vásárcsarnok ázsiai boltjában, de mégiscsak otthon készítve az igazi.)
* 1 mogyoróhagyma
* 1 gerezd fokhagyma
* 1 evőkanál korianderlevél
* fél teáskanál koriandermag
* 1 teáskanál frissen reszelt gyömbér
* 1 zöld chili
Elkészítés:
1. A currypasztához a hagymát durvára daraboljuk, a fokhagymát meghámozzuk. A chilit kimagozzuk, és durvára daraboljuk.
2. A paszta hozzávalóit egy mozsárba tesszük, és krémes állagúvá törjük.
3. A zöldhagymát (mogyoróhagymát is használhatunk) megmossuk, és felkarikázzuk. A fokhagymát megtisztítjuk, felvágjuk. A sütőtököt megpucoljuk, kimagozzuk, és 1x1 cm-es (de legalábbis minél apróbb) kockákra vágjuk.
4. Az olajat felmelegítjük, a hagymát a gyömbérrel, a fokhagymával és a tökkel 4-5 percig nagy lángon pirítjuk.
5. Hozzákeverjük a pasztát, a kókusztejet és a citromlevet. Sózzuk, borsozzuk, fedő nélkül, közepes lángon kb. 5 percig főzzük. Ha nagyon elfőtte a levét, pici vízzel pótoljuk.
6. Hozzáadjuk a garnélát, és rövid ideig még forraljuk. Mikor a rák megfőtt, melegen tálaljuk.
7.Köretként párolt jázminrizst adunk hozzá.
Aki nem szereti a tenger gyümölcseit, elkészítheti csirkéből vagy pulykából is, vagy esetleg sertés szűzből (a többi résznek több idő kell a megpuhuláshoz).
Zöld teás, sütőtökös tiramisu
Hozzávalók 12 főre:
* 1 kg mascarpone
* 3 csomag (1,2 kg) babapiskóta
* 3 dl Bacardi
* 7 tojás sárgája
* 7 evőkanál porcukor
* 10 dkg kristálycukor
* 0,5 kg sütőtök
* 8 db zöld tea filter
Elkészítés:
1. 5 db teafilterből, kb 0,6dl vízzel erős teát készítünk, hozzáadjuk a
10 dkg cukrot, majd hagyjuk kihűlni.
2. A sütőtököt nagyobb darabokra vágjuk, és sütőben készre sütjük.
3. A tojássárgáját egy nagy keverőtálba tesszük, és állandó kevergetés mellett forró vízfürdőn pasztörizáljuk kb. mártás sűrűségűre (2 perc), majd villámgyorsan kiemelve jeges vízfürdőn (egy tepsibe jégkockás vizet helyezve), pár percig kevergetve hűtjük. Akkor jó, ha a tál alja már hideg.
Ha még aznap vagy másnap feltálaljuk, vagy, ha esetleg ózonkezelt tojást vettünk, ez a lépés kihagyható.
4. Hozzáadjuk a 7 evőkanál porcukrot, és elektromos habverővel kemény habbá verjük.
5. A megsült sütőtököt leturmixoljuk, majd hozzáadjuk a felvert tojássárgájához. Hidegen!
6. Ezután a 1,5 kg mascarponéval addig keverjük, amíg krémes állagú nem lesz.
7. Kb. fél órát hűtőben pihentetjük.
8. A lehűtött teába beleöntjük a Bacardit, majd a babapiskótát egyenként, gyorsan belemártjuk (nem szabad áztatni, csak egy pillanatra tegyük bele), ezután egy megfelelő nagyságú, szögletes tepsibe egymás mellé helyezzük, hosszanti irányban. A tepsi alját egészen fedjük be, és, ha szükséges, nyugodtan törjük ketté a piskótákat.
9. Végre jöhet rá a sütőtökös krémnek a fele.
10. A babapiskóták másik felét ugyancsak megmártogatjuk, majd keresztirányban egymás mellé helyezzük őket a krém tetejére.
11. Ezután jöhet a krém másik fele.
12. A tepsit megütögetjük, majd habkártya segítségével elsimítjuk a tetejét.
13. Lefóliázva 12 órát pihentetjük a hűtőben.
14. Végül tálalás előtt kb. 8x8-as kockára daraboljuk, és a megmaradt teafilterekből vékonyan megszórjuk a teafűvel.
Szerintem mindkét finomság igazán tisztességes búcsúztatása a tökjeinknek. Kipróbálás után várjuk az élménybeszámolókat!
Itt a rossz idő én pedig menetrendszerűen megfáztam. Megszoktam már és mivel egyre kevésbé vagyok híve a gyógyszerszedésnek mindenféle praktikám van az ilyen esetekre: inhalálás, sós vizes gargalizálás, a legcsípősebb indiai rendelése, vagy a legújabb felfedezésem a gyömbér. Kiváló gyulladáscsökkentő és az íze is nagyon finom.
Gyömbértea csak januárban lesz a kínálatban, így azt még nem rendeltem meg, de gondoltam sebaj, csinálok majd én, szerencsére van itthon gyömbér! Egy kis darabot meghámoztam és kis darabokra vágva feltettem főni 3 bögrényi vízben kb. 20 percre. Mikor kész lett egy bögrébe belenyomtam egy fél narancs levét, felöntöttem a gyömbérteával és cukorral meg egy egész kevés borssal ízesítettem.
Lehet, hogy ez a kezdők szerencséje volt, nem tudom, de isteni lett és nem utolsó sorban használt is. Próbáljátok ki!
Bilák Imre, akit mostanra minden bizonnyal már egyikőtöknek sem kell külön bemutatni, októberben is kísérletező kedvében volt. Szerencsére! Olyan bonbonkollekcióval örvendeztetett meg ugyanis bennünket ismét, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána!
Az kollekciót külföldi, elsősorban távol-keleti konyhák mesés alapanyagai és fűszerei ihlették, és bár első hallásra némelyik ízkombináció kissé bizarrnak tűnhet, pánikra semmi ok! A végeredmény minden esetben kifejezetten barátságos, úgyhogy a gyengébb idegzetű ínyencek is bátran ismerkedjenek meg velük!
Vegyük is sorra, mi mindent rejt a legújabb csokoládésdobozunk!
A sort fenyőszirupos – Himalája sós csokiheggyel nyitjuk, amely a manapság egyre népszerűbb sós csokoládék ázsiai változata, a havasi fenyők illatával kombinálva.
Következő keleti finomságunk ázsiai szilvaboros négyzet névre hallgat, és különleges egzotikus fűszereivel, valamint a belga csokoládé és a szilva ízeivel még inkább rátett egy lapáttal az ünnepi hangulatra. Még jó, hogy nemsoká itt az ádvent!
Tovább haladva a szaké - lemongrass ízeibe kóstolhattok bele: egy cseppnyi japán rizsbor és a frissítő citromfű találkozása. Akár egy finom koktél. Lehet, hogy kikísérletezek belőle egy italreceptet is?
Majd később. Jön ugyanis a tárkony-karum bonbon. Indiai ízei csokoládéfalatkába sűrítve: talán meglepő, de épp olyan finom, mint egy jó curry Bombayből. Nem is lenne rossz ötlet egymás után is megkóstolni őket!
Ha már egyszer ismert fogásoknál tartunk, következzen a sárgadinnye és a parmezán olaszos párosa új köntösben: csokoládékúp formájában. Ezután biztosan nem csak előételként gondolunk majd ezekre a finomságokra!
A zöldborsra pedig nem csak ételízesítőként. Imre ugyanis ribizlivel párosította, amelynek a savanykás ízét tökéletesen kiemeli határozott karakterével.
Édesen savanykás lett a rebarbarás bonbon is, amely végre jó példaként szolgál ennek a nálunk nem annyira ismert növénynek a felhasználására. Pedig számos gyümölcslekvárnak, például az epernek is gyakran rebarbarával kölcsönöznek különlegesebb karaktert. Természetesen a csokoládé édes ízeivel párosítva is valódi unikum!
Az új ízekből azonban sosem lehet elég, ezért a sort egy ugyancsak ritkaságnak számító, fekete hagymamaggal fűszerezett bonbonnal zárjuk, amely a Nigella nevet kapta Imrétől. Kitaláljátok, miért? Nekem van egy tippem. Amit viszont már egészen biztosan tudok, hogy idén milyen csokoládékat rejtek majd az ádventi kalendáriumba.
Marokkó hallatán a színpompa az első szó, ami eszembe jut. Tarka kelmék és tarka ételek. Színes-szagos fűszerhalmok a piacon. Marokkó szó szerint és átvitt értelemben is sokszínű, és ehhez a konyhaművészete is nagyban hozzájárul.
Ismerkedésünket a marokkói gasztronómiával érdemes egy valóban jellegzetes helyi specialitással, a harissával kezdeni. A harissa tulajdonképpen a mi Erős Pistánk arab rokona. Ebből már könnyű kikövetkeztetni, hogy egy chili alapú, krémes állagú ételízesítőről beszélünk, amivel egyébként tudtotokon kívül már sokan találkoztatok. Hogyan lehetséges ez? Nagyon egyszerű: ettetek már becsületesen megpakolt, igazán jó alapanyagokból készült kebabot vagy gyrost? Na ugye! Bizony, a pikáns, csípős szósz ez esetben is a harissának köszönhette az aromáját.
Bár házilag is elkészíthető chiliből, korianderből, római köményből, fokhagymából, olivaolajból és némi sóból, általában az arabok is készen veszik, arra viszont nagyon ügyelnek, hogy mindig legyen belőle otthon. Marokkóban leggyakrabban kuszkusz mellé kínálják, de mindenféle mártásnak és öntetnek remek hozzávalója lehet. Majonézzel kombinálva mártogatós szósznak is kiváló, és joghurttal keverve pazar ízt kölcsönöz a benne pácolt husinak is. Adhatunk hozzá plusz olivát és fokhagymát, ezek még inkább kiemelik az ízét.
Végezetül egy jótanács: mivel a harissa rendkívül sokoldalúan felhasználható, nagyon könnyű rákapni, mégis, ha azt szeretnétek, hogy csak egyszer csípjen, óvatosan bánjatok az adagolással!
Szerencsére léteznek olyan sütemények, amiket mind nagyon szeretünk, mégsem nehéz elkészíteni őket. A csokoládés brownie is pont közéjük tartozik, csak arra kell odafigyelni, hogy megtartsuk a hozzávalók arányát. Ja igen, és persze a csokoládéra. A legfinomabb akkor lesz, ha magas kakóbab tartalmú, fekete csokit választunk hozzá – egy barátnőm a Lindtre esküszik, de ki-ki maradjon nyugodtan a saját kedvencénél. Ha inkább a tejcsokoládéra voksolnánk, akkor is maximum a feléhez használjunk azt, és ilyenkor mindig csökkentsük a cukor mennyiségét, különben a brownie-nk émelyítően édes lesz. A színe persze már ekkor sem lesz a megszokott, szép sötét, úgyhogy mi már csak a látvány miatt is a fekete csokira szavazunk.
Na, de következzen végre a hozzávalók listája:
25 dkg csokoládé
12,5 dkg vaj (nem margarin!!!)
25 dkg cukor
12,5 dkg liszt
4 tojás
A mennyiség az éppen nem diétázó vendégek számának függvényében változtatható, csak arra figyeljünk, hogy az arányokat tartsuk meg: két rész csoki, egy rész vaj, két rész cukor, egy rész liszt. Opcionálisan kiegészíthetjük mindezt egy-két csomag vaníliás cukorral, illetve egy résznyi dióval vagy mandulával is.
Az elkészítése – ahogy ígértük – szuperegyszerű: a vajat és a csokit felolvasztjuk, és összekeverjük. A cukrot a tojásokhoz keverjük, majd a csokis masszához öntjük. Beleszitáljuk a lisztet, végül jöhet a dió vagy a mandula. Kivajazott tepsiben, 180 fokra előmelegített sütőben kb 20 percig sütjük. Fontos, hogy ne süssük túl, hanem még akkor vegyük ki, amikor a közepe kicsit ragacsos, mert olyankor lesz a legfinomabb: kívül omlós, belül puha.
A díszítés a fantáziánkra van bízva, de az egyszerű porcukorral is nagyon mutatós mintákat készíthetünk rá papírsablonok segítségével. Tálalhatjuk magában is, de mi a vaníliás szederlekvárra vagy a mascarponéra szavazunk kísérőként. Előbbi a savanykás íze miatt egészíti ki remekül a brownie-nkat, utóbbi pedig hűvösségével szolgál remek alternatívájául a már hagyományosnak mondható vanília fagylalt helyett. Reméljük, nektek is beválik mindkettő!
Sokan makacsul tartják magukat ahhoz a közhelyhez, hogy az igazi jó bor márpedig kizárólag száraz lehet. Szerintem ők még nem kóstoltak soha életükben jégbort, vagy aszúesszenciát, de remélem, mai bejegyzésünk elolvasása után ők is pótolják majd a mulasztásukat.
Kezdjük talán az aszúesszenciával! A kategória jellemzőit a bortörvény néven ismert 1997.évi CXXI.törvény rögzíti pontosan, persze mi ennél könnyedebb bemutatkozást tárunk most elétek. A különlegesen gazdag ízvilággal rendelkező csemege minősége puttonyban nem is mérhető. A töppedt, aszús szőlőszemeket egy nyitott, nem túl nagy kádba gyűjtik, amelynek az alján egy kis csapon csöpög le az értékes nedű, amelyet a szőlőszemek saját súlya présel ki a gyümölcsből. Egy puttony, azaz 28-30 liternyi válogatott aszúszemből mindössze 1-1,5 l aszúesszencia lesz, gondolom, így már mindenki világosan érti az összefüggést az árcédulán láthatókkal. Rendkívül magas, 50-60 tömegszázalékos cukortartalma miatt az erjedés lassú, és nem teljes, hosszú évek alatt válik belőle alacsonyabb, 6-8 v/v % alkoholt tartalmazó borkülönlegesség. Bár sokunk számára egyértelműen Tokajhoz kötődik, április óta a régióban hivatalosan nem készülhet, az unió által kötelezővé tett borleírások miatt. A hivatalos álláspont, hogy a borszakértők szerint ez a termék nehezen magyarázható a fogyasztók számára. Szerintem ez azért igencsak nehezen elfogadható indok, és nagy veszteség a Tokaji borportfolió számára.
Másik nagy kedvencem a jégbor, amely számomra szintén teljesen érthetetlen módon ezután már csak Zempléni Jégbor néven kerülhet forgalomba, mivel a Tokaji vidéknek állítólag nem tartozik a kiemelten híres borfajtái közé Hát, ehhez is tudnék mit hozzáfűzni… A jégbor elkészítése szintén igen bonyolult és kockázatos feladat. Meg kell várni, amíg a szőlőszemek a tőkén megfagynak, óvni kell a madaraktól, és egy esős november vagy december tönkre is teheti az egész termést. Szerencse, hogy a jégbor készítéséhez használt szőlőfajták legalább a nemespenésszel szemben ellenállóak. A fagyott szőlőből történő préselés során szintén nem keletkezik valami sok szőlőlé: egy hektárnyi területről mindössze 5-700 liter nyerhető ki. A végeredmény azonban kárpótol mindenért, hiszen a fagyott szemekből nyert bor nemcsak rendkívül édes, de savakban igen gazdag, különlegesen összetett ízvilágú. Én csak annyit mondhatok: finnyás borkedvelő legyen a talpán, aki ezeknek a specialitásoknak ellenáll!
Lehet, hogy sokakat teszünk csalódottá, de sajnos el kell árulnunk: az eredeti martini koktél nem James Bond vodka-martinijét jelenti, hanem egy másik italt. A 007-es még sehol nem járt, amikor italunk már rég nagy népszerűségnek örvendett.
A Martini Rosso vermut 1863-ban született meg, Olaszországban, a Martini & Rossi alkoholos italokat gyártó cég jóvoltából. A fűszerek hozzáadásával készülő borkülönlegesség a 20. század elején jutott el Amerikába, ahol állítólag New Yorkban (hol máshol?), a Knickerbocker Hotel bárjában készítettek belőle először nemes egyszerűséggel martini névre keresztelt koktélt. A szesztilalom idején sokaknak vált kedvenc italává, bár nem tudhatjuk, hogy őszinte rajongásból, avagy kényszerből választották-e a nemlétező itallapról. Minden esetre azóta is makacsul tartja ezt a státuszát, és, hogy tovább gyarapíthassuk a hívők táborát, az International Bartenders Association által hivatalosnak tekintett receptjét most veletek is megosztjuk.
A hozzávalók:
5,5 cl gin
1,5 cl vermut
díszítésnek olívabogyó vagy citromhéj-spirál
Az elkészítése rendkívül egyszerű: lehűtött martini koktélos pohárba (igen, az a hosszú talpú, kifelé szélesedő), jégre töltjük rá a gint és a Martinit, majd jól elkeverjük, végül dekoráljuk.
Természetesen a receptet nem muszáj ilyen szigorúan követnünk, nyugodtan kipróbálhatjuk vodkával is, rázva, nem keverve. Valamit csak tudott ez a James!
Na az meg mi? – teszitek fel most biztosan sokan a kérdést. Egy kicsit segítek: egy olyan cserjéről van szó, melynek zsenge hajtásait már évszázadok óta ismerik és kedvelik Dél-Afrikában, mivel a belőle készülő főzet nemcsak finom, de rendkívül kedvező élettani hatásokkal bír. Közismertebb neve afrikaans nyelven vörös bokrot jelent. Szabad a gazda? Akkor elárulom: ma sokunk kedvenc teájáról, a rooibosról lesz szó.
A rooibos cserje eredetileg kizárólag egyetlen helyen, a nyugat-fokföldi Cedarberg hegység környékén őshonos. Az 1-1,5 méter magasra növő cserjét a Khoi Khoi névra hallgató őslakó törzs tagjai kézzel gyűjtötték össze, majd az ottani sziklákon zúzták össze, és hagyták száradni.
Természetesen ma már ültetvényeken is megtalálható, ahol mindössze 50-60 centiméter magasra hagyják megnőni, és a nyári hónapokban szüretelik zsenge hajtásait. Szerencsére teljesen vegyszermentesen hagyják növekedni, és a feldolgozás különböző fázisaiban sem adnak hozzá semmilyen mesterséges anyagot. Jellegzetes vörös színét a fermentáció, azaz erjesztés során nyeri el, amelyet a gőzzel történő sterilizáció és a szárítás követ.
A rooibos tea Európában a 18. század óta ismert, és orvosi célokra is előszeretettel használták. Az antioxidánsokban és ásványi anyagokban gazdag teaféle görcsoldó, gyulladásgátló és immunerősítő hatású. Asztma és allergia ellen is hatásos, enyhíti a fejfájást és a gyomorbántalmakat. Lassítja, és bizonyos esetekben teljesen meggátolja a sejtek káros elváltozásait, így a rákmegelőzésben és gyógyításban is bevethető. Kedvező tulajdonságainak köszönhetően jelenleg is számos laboratóriumi kísérletet folytatnak vele, melyek következményeként a jövőben akár még gyógyszerek alkotórészeivé is válhatnak bizonyos hatóanyagai.
Mivel a bőrbántalmak és –problémák kezelésére is kiválóan alkalmas, számos kozmetikai készítményben is megtalálható. Bőrallergia, pikkelysömör, ekcéma vagy pattanások ellen bátran kipróbálhatjuk külsőleg is.
Évente körülbelül 8000 tonna rooibos teát állítanak elő egyébként, aminek a fele Dél-Afrikán kívül kerül forgalomba. A legnagyobb fogyasztók között van Németország, Hollandia és Japán, de az Egyesült Államok és Európa többi országában is egyre népszerűbb. Mivel teljesen koffeinmentes, gyerekek is fogyaszthatják, akár forró ital, akár jeges tea formájában. Legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este pedig nyugtató hatású, tehát mindig azt nyújtja, amire az adott napszakban éppen szükségünk van. Úgyhogy, aki még nem próbálta, annak is erősen ajánljuk.
Egészségetekre!
A mit, mikor és kinek kérdésekre néha könnyen válaszolhatunk néhány személyes szempont figyelembevételével, ha ajándékozásra kerül a sor. Persze azért ezek is okozhatnak fejtörést. Azonban a legtöbbünknek a hogyanba törik bele a bicskája. Kis ajándékozási illemtan gyűjteményünkbe most gyakran elkövetett, mulatságos bakik és ritka mellényúlások közül szemezgettünk, hogy néhány fontos kérdés tisztázásával mostantól sikeresebb lehessen az ajándékozásaink kimenetele.
Bár evidensnek tűnhet elmondani, az árcédula eltávolítása mindig az egyik első dolgunk legyen, ha nem szeretnénk sértődést. Könyvről azonban sose próbáljuk meg letépkedni, és ne is firkáljuk át!
Ha műszaki cikket, játékot, vagy bármilyen több alkotórészből álló használati tárgyat vásárolunk ajándékba, mindig bontsuk ki, és nézzük meg, hogy minden benne van-e a dobozban, aminek ott a helye. Persze azért gondosan tegyük el a garancialevelet is.
Pénzt ajándékozni általában illetlenség, arról nem is beszélve, hogy nem valami fantáziadús megoldás. Válasszunk helyette inkább az ünnepelt által kedvelt üzletekben felhasználható vásárlási utalványt. Ez alól a szabály alól kizárólag gimnazista korú rokonainkkal tehetünk kivételt, de ők nagyon hálásak lesznek érte.
Az ajándék blokkját mindig tegyük el! Ha nem stimmel egy méret, egy szín, vagy már van valamiből, így egyszerű lesz kicserélni. Szeszélyes rokonokkal megáldott olvasóinknak különösen melegen ajánlom e tanács megszívlelését. Nekem például a nagymamám sosem játszotta el, hogy valaminek örül, ha nem tetszett neki, hanem egy „hát erre kár volt költeni” megjegyzéssel lazán arrébb dobta a csomagot, nyilvános megaláztatásban részesítve ezzel valamelyik kevésbé kiváló ízléssel megáldott családtagját. Az őszinteségét a húgom is örökölte, és buzgón gyakorolja is, úgyhogy higgyétek el, érdemes gyűjteni a blokkokat!
Üzletfelek megajándékozásánál különösen körültekintően kell megválasztani az ajándékot, nehogy megvesztegetésnek tűnjön. Bort csakis megfelelő díszcsomagolásban illik adni, és mindig ügyeljünk rá, hogy az ajándék mellé üdvözlő kártyát is mellékeljünk. A személyes átadás elegáns alternatívája lehet, ha futárral küldjük el azt a címzettnek, de mindig ügyeljünk a dátumok pontos betartására. Szintén személyes tapasztalaton alapuló kiegészítésem, hogy, mielőtt megajándékoznánk valakit, nézzünk utána, vajon egyáltalán ünnepli-e az illető azt a bizonyos alkalmat. Adódhatnak ebből vicces és kevésbé vicces félreértések.
Az ajándékok újrafelhasználása bár rendkívül elterjedt, erősen ellenjavallott. Emlékszem, a húgom anno sajátos módszert választott a költséghatékonyság érdekében: amit egyszer ajándékba adott valakinek, visszavette, így a soron következő ünnepelt is megkaphatta. Ez a viselkedés azonban csak 10 éves korig minősül kreatívnak, afölött más szóval jellemeznénk.
Már ennyi történet után is jogosan merülhet fel a kérdés: most akkor tényleg jobb adni, vagy mégsem? De ezt gyorsan el is hessegetem magamtól. Inkább azt a kérdést teszem fel: nektek is voltak már olyan mellényúlásaitok, amiken esetleg nemcsak jót derülhetnénk, de tanmeseként is szolgálhatna a számunkra? Kérlek, ajándékozzatok meg vele minket, és a többi olvasót is! :)
Évek óta nagy izgalommal nézzük, ahogy a gasztronómia hazánkban is egyre inkább népszerűvé válik. Az újabbnál újabb éttermek és delikátok mellett sorra nyílnak a különböző főzőiskolák is, és mára biztosan kijelenthetjük: konyhatündérnek lenni ismét divat. Hurrá!
Természetesen ma egy kicsit másként történik mindez, mint néhány évtizeddel ezelőtt, ugyanis nem mások kedvéért gürizünk egész nap a konyhában, hanem kikapcsolódásként, műkedvelésből, a saját elképzeléseink megvalósítása miatt. A végeredménnyel pedig nemritkán több bókot és elismerést zsebelhetünk be vendégeinktől, mint az új frizuránkért, vagy a csinos ruhánkért.
Az otthoni főzőcskézésnek mi magunk is elkötelezett híveivé váltunk, így azt is saját tapasztalatból tudjuk, hogy a rengeteg alapanyag közül a bőség zavarában néha nehéz kiválasztani a legalkalmasabbakat. Különösen igaz ez a fűszerekre. Ezért is hoztuk létre legújabb klubunkat, a fűszer klubot, mely minden hónapban egy adott témához kapcsolódó recepteket, és az elkészítésükhöz szükséges különleges fűszereket tartalmazza.
Így nemcsak az ízesítés tökéletességét biztosíthatjuk, de hónapról hónapra megismerkedhetünk egy nemzet konyhájának ízeivel. A konyha falain belül tehetünk egy kis világ körüli utat: megismerhetjük Marokkó, Kína, Franciaország, India, Spanyolország és Olaszország konyhájának nevezetességeit is, és ez még csak a kirándulás kezdete.
A csomagok kialakításában szakértőnk, Kovács Gergő, a portugál nagykövetség és az Apropó étterem séfje van a segítségünkre, így biztosak lehetünk benne, hogy csakis kipróbált, és remekül működő, ínyenc receptek kerülhetnek bele a válogatásokba.
Családtagok és barátok lenyűgözésére egytől-egyik kitűnően alkalmasak, így ennek a klubnak a tagságával nemcsak másokat, de magunkat is igazán érdemes meglepnünk.
Melyik nap lehetne tökéletesebb alkalom kávészakértőnk bemutatására, mint a kávé világnapja? Szeptember 29. évek óta valódi ünnep minden magára valamit is adó kávékedvelőnek, köztük Németh Jánosnak is.
János már hosszú évtizedek óta az ínyencségek megszállottja, egy export-importtal foglalkozó cég képviselőjeként már akkor finomságokkal dolgozott, amikor mi még inkább csak képekről ismertük azokat. Az igazi szerelme azonban a kávé lett, amivel külföldi utazásai során ismerkedett meg, és került közeli barátságba.
Első saját pörkölőgépét a ’90-es évek elején szerezte be, és azóta is nagy becsben tartja. Hosszú éveket töltött a különböző pörkölési módszerek megismerésével, és vidéki manufaktúrájában ma már minden egyes kávéfajtát külön, más-más módszerrel pörkölnek. Az alapanyagot saját maga szerzi be, és válogatja meg, így kizárólag a legkiválóbb minőségű zöld kávék üthetik meg nála a mércét. Jelenleg több, mint 40 termőterület kávéjával dolgozik, amelyből a különböző pörkölésnek és az eltérő összetételű blendeknek köszönhetően akár többszáz féle kávékülönlegesség is készülhet.
János tudatosan és folyamatosan lépést tart a világ trendjeivel, rengeteg szakirodalmat olvas, és számos tematikus kiállításra látogat el minden évben. Példaképének a híres olasz manufaktúrák szakértelmét és generációkon átívelő sikertörténetét tartja.
Szerinte a titok a maximaliz-musban rejlik. Ezzel mi is egyetértünk, de annyit azért még hozzátennénk: csak az lehet valóban maximalista, aki szenvedéllyel szereti, amit csinál.
Te is osztozol velünk a kávé iránti szerelemben? Kíváncsian várjuk saját megismerkedésetek történetét! Vagy, ha kérdezni szeretnél Jánostól, azt is megteheted, csak dobj nekünk egy e-mailt!
Ne feledd még mindig tart kávénapi akciónk! Részletek lent.
Lassan már mindennek van világnapja, így logikusnak tűnt, hogy a kávénak is lehet. Utána is néztem, és kiderült, hogy itt van a nyakunkon!
Mivel ez a kesernyés, mégis oly kellemes ital sokunk szívéhez közel áll, úgy döntöttem, hogy egy meglepetéssel ünneplünk.
Ezen a héten mindenki, aki 3 vagy ennél több hónapra rendel kávéklub tagságot, még egy mesés Espresso settet is talál majd a csomagjában.
Így nem csak a belbecs, de a külcsín is rendben lesz, ha jól megérdemelt feketéteket fogyasztjátok majd!
Klikk ide és jön is a kávé: A kávé világnapja akció
Ígéretemhez híven következzenek azok a tortareceptek, melyek nálatok, illetve nálunk otthon a legnagyobb sikert aratják. Köszönet Molnár Andinak és Koren Magdinak értük.
Sült túrótorta
.jpg)
Hozzávalóka tésztához:
50 g porcukor
100 g vaj
150 g liszt
A túrótöltelékhez:
500 g tehéntúró
90 g vaníliás főzős pudingpor
200 g porcukor
500 ml tej
400 ml tejföl
1 db citrom héja
2 db tojás
15 g vaníliás cukor
vanília rúd belseje még finomabbá teszi.
Elkészítés
1. A sütőt előmelegítjük 190 C-ra. Béleljünk ki sütőpapírral egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformát.
2. Először a tésztát készítsük el. A lisztet keverjük el a porcukorral, majd gyúrjuk hozzá a vajat. Ahogy összeáll a tészta, már jó is. Ne gyúrjuk túl, mert törni fog nyújtáskor. Ha elkészült, tegyük 10 percre hűtőbe.
3. Ha megdermedt, nyújtsuk ki a tésztát, és béleljük ki a tortaforma alját - úgy, hogy a tészta felnyúljon 3-4 centit a forma falára -, hézagosan szurkáljuk meg, és süssük elő. Csak addig süssük, míg teljesen aranysárga nem lesz.
4. A krém összetevőit egy tálban alaposan mixeljük össze.
5. Tegyük a tölteléket a formába, és kb 65 - 70 percig süssük 190 C-on.
6. Ha kisült a torta, hagyjuk kihűlni, majd vágjuk körbe a formában egy vékony, sima pengéjű késsel. Vegyük le a keretet, és szeleteljük.
Andi többi receptjét itt találjátok: http://goveggie.freeblog.hu/
Csodapalacsinta, palacsinta torta
Magdi blogján több tortareceptet is találtam, mivel imádom a palacsintát, én ezt választottam, de sok más finomság is van, érdemes megnézni!
Hozzávalók:
20db előzetesen kisütött palacsinta
1 csomag babapiskóta
1 vaníliás, 1 csokis, 1 puncspuding por
1 adag lefőzött fekete kávé
tej
rum
kakaópor a palacsinta töltéséhez
porcukor
vaníliás cukor
1 üveg meggybefőtt
egy kis őrölt fahéj
Elkészítés:
1. Egy kapcsos tortaformát kibélelünk zsírpapírral. Összekeverjük a kávét, tejet, rumot. A babapiskótát belemártogatjuk a kávé, tej, rum keverékébe úgy, hogy a piskóták ne ázzanak el, de azért szívják meg magukat. A piskótákat szorosan a tortaforma aljába helyezzük.
2. Felfőzünk 4dl tejet, belekeverünk 2 evőkanál cukrot, a vanília pudingot és forrón a babapiskótára öntjük, majd szépen elsimítjuk rajta.
A palacsintákat cukrozott kakaóval megtöltjük, szorosan feltekerjük, és a két végét levágjuk. Ezután a a tortaforma alakját felvéve kívülről a torta közepe felé haladva a feltekert palacsintákat szorosan egymásután fektetve beborítjuk a vaníliapudingos felületet.
3. Ezt a felületet csoki pudinggal fedjük be, amit a vanília pudinghoz hasonlóan készítünk el. Ennek a tetejére jönnek a meggybefőttből a meggyek. A meggy levében felfőzzük a puncspudingot és a meggyes réteg tetejére forrón ráöntjük, elsimítjuk. Az egészet kihűtjük, majd hűtőbe tesszük megdermedni kb. 6 óra hosszára. Az idő lejárta után a tortaforma kapcsos részét eltávolítjuk és az édesszájúak nagy örömére a tortát megvághatjuk.
Magdi többi receptje: http://1m.hu/
Csibi mami féle csokitorta
Végül, de nem utolsósorban az én kedvencem, a nagymamám féle csoki torta. Azt szeretem benne a legjobban, hogy annak ellenére, hogy csupa csoki, mégsem túl édes. A pasik is imádják.
Hozzávalók a piskótához:
6 tojás
12 dkg porcukor
15 dkg liszt
Én úgy szoktam, hogy ahány tojás, annyi csapott evőkanál porcukor és annyi púpos evőkanál liszt.
A formát kilisztezem, közepes lángon sütöm, 30 percig nem nyitom ki a sütőt, a sütési idő legalább 1 óra, hústűvel, vagy hegyes villával (a közepébe szúrva) győződöm meg arról, hogy megsült-e?
Hozzávalók a csoki krémhez – 1 adag (kb. 20 szeletes tortához):
18 dkg cukor (kristály is lehet)
2 db tojás sárgája
4 púpos evőkanál kakaó (holland v. szerencsi cicás)
1 ½ -2 dl tej
25 dkg vaj
étcsokoládé 1-2 rúd (sárga csomagolású szerencsi szerecsen).
1. A cukrot a 2 tojás sárgájával és a kakaóval simára kikeverjük (vigyázni kell, hogy minden szobahőmérsékletű legyen).
2. A tej fokozatos hozzáadásával, majd egészen kicsi lángon, folytonos kavarás mellett sűrű krémmé főzzük (közben hozzáadjuk az ét csokit is), de nem szabad lekapatni, mert darabos lesz. Ha a fakanál alja elválik az edénytől, akkor már majdnem jó.
3. Teljes kihűlés után a habosra kivert vajhoz adjuk és együtt még habosabbra verjük.
4. Végül megtöltjük a háromba vágott piskótát.
Mindenkinek jó sütést kívánok, számoljatok majd be, hogy sikerült!
.jpg)
Mivel anyukámnak éppen ma van a születésnapja, arra gondoltam, hogy alkalomhoz illő témát választok nektek is: a születésnapi torta történetét.
Bár manapság mindannyian örömmel ünnepeljük a saját magunk és szeretteink szülinapját is, korántsem volt mindig ilyen vidám ez az alkalom. A pogány kultúrában az a hiedelem járta, hogy a születésük évfordulóján gonosz szellemek látogatják meg az illetőt. Ezeknek a hívatlan látogatóknak a távoltartása miatt vették körbe a hozzátartozói az „ünnepeltet”, és céljuk elérésének érdekében hangoskodáshoz folyamodtak.
Szerencsére ma már csak igen ritkán fordulnak elő, és sokkal kevésbé ijesztőek a nem várt vendégek, hiszen általában jó előre megszervezzük születésnapi összejöveteleinket – a hivatalos személyek listájával együtt. A pogány rituáléból ismert hangoskodást viszont – bár egészen más okokból kifolyólag – azért hosszú évszázadok óta becsületesen gyakoroljuk.
A már az egyiptomiak és rómaiak idejében is létező torta elsőként a görögöknél jutott kiemelt szerephez, akik a Hold istennőjét, Artemiszt lepték meg kör és félhold alakú süteményeikkel. A gyertyák a hold ragyogását jelképezték, és a füstjük hivatott továbbítani az istenek felé az emberek kívánságait. Bár a görög istenek nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, valljuk be: azóta is szorgosan fújkáljuk a gyertyákat, és titkon reménykedünk, hogy hátha teljesül legalább egy fél kívánságunk.
A születésnapi torta leggyakrabban még ma is kör alakú, amely egyesek szerint a hold vagy a nap mellett az élet körforgásának a szimbóluma is. Létezik azonban ennél kevésbé elvont magyarázat is: mivel a torták régebben a kenyérhez hasonló tésztából, kézzel készültek, egyszerűen ez volt a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb, már jól bevált forma.
A nyugati kultúrában a 19. század közepétől terjedt el rohamosan a születésnapi torta, amelybe időnként pénzérméket, vagy gyűrűket is rejtettek. Előbbi megtalálója szerencsét, utóbbié házasságot remélhetett – persze csak egy jó fogorvos felkeresése után. Manapság, amikor már szinte futószalagon gyártják a jó és kevésbé jó hírű cukrászdákban is a tortákat, inkább csak különböző krémek és habok várnak ránk a piskótarétegek között. Az íz, szín és formai variációk száma szinte végtelen, egyvalamiben mégis fogadni mernék: mindegyikünknek van egy örök kedvence. A tiétek melyik?
Ígértem nektek, hogy sorban bemutatjuk szakértőinket, hogy tudjátok kik segítik munkánkat. Elsőként jöjjön Bilák Imre csokoládékészítő mester.
A neve siztosan sokatoknak ismerősen cseng már, de fogadni mernék: a korával már korántsem lennétek ennyien képben. Imre ugyanis még harmincas évei elején jár. Fura, a mester szó hallatán nekem mindig egy idősödő, jókedélyű, bácsis figura jut eszembe. Imrére ezek közül persze csak az egyik illik (szerintem kitaláljátok, melyik), ám abban a percben, ahogy megkóstoltam a csokoládékölteményeit, be kellett látnom: bizony megérdemli a mester címet.
Sokáig nem is volt benne biztos, hogy az eredeti végzettsége szerinti szakmáját, azaz a cukrászkodást szeretné gyakorolni, mivel a sok, magyar szokás szerint készült, nehéz, vajkrémes-habos torta elvette tőle a kedvét. Mit mondjak, megértem. Belgiumban és Hollandiában tett útjai során jött az ihlet, hogy csokoládékészítéssel foglalkozzon, és az ottani mesterektől sikerült is ellesnie a szakma fortélyait. Logikus döntésnek tűnt volna a csokoládékultúrájáról méltán híres Belgiumban maradnia, ám szerencsénkre inkább a magyar ízlés megreformálását tűzte ki céljául.
Az eltelt pár év eredményei alapján bátran állíthatjuk: jó döntés volt. Imre mára az egyik legnagyszerűbb és legelismertebb csokoládégyárosa hazánknak. Persze a gyár kifejezés nem egészen helytálló az ő esetében, hiszen mindegy egyes darabot kézzel készít el a műhelyében. Kedvencei a nemcsak finom, de mutatós kosárkák, ízekben pedig a merész kombinációkat részesíti előnyben. Büszkeségei a gorgonzolás-marcipános, balzsamecetes-paradicsomos, vagy éppen wasabis bonbonok, de a vadulás mellett szívesen készít hagyományosabb csokikat is.
Imre csupa válogatott finomságból dolgozik, a műhelye valóságos csokilaboratórium, ahol már több, mint 120 különböző titkos receptet kísérletezett ki. Így, ha termelési volumenben nem is szárnyalja felül a mesebeli előd, Willy Wonka eredményeit, kreativitásban biztosan köröket ver rá.
Aki nem hiszi, járjon utána, és kóstolja meg bonbonjait. Aki pedig még többet szeretne megtudni róla, vagy az általa készített csokoládékról, írja meg nekünk a kérdéseit e-mailben vagy itt a kommentekben és mi megígérjük, hogy eljuttatjuk azokat a mesterhez személyesen. Csak egyet ne kérjetek tőle: a receptjeit. Azokat nem árulja el senkinek.
Sok vevőm, barátom, ismerősöm teszi fel ezt a kérdést, ezért elsőként jöjjön az én történetem…
Fordult már elő veletek, hogy egy baráti beszélgetés alkalmával elkalandoztatok, és azt kezdtétek tervezgetni, hogy mi lenne, ha igazán a magatok urai lennétek? Ha megvalósítanátok régen dédelgetett terveteket, és nyitnátok, mondjuk, egy kávézót? Olyat, ahol ti köszöntenétek reggel az álmos munkába indulókat, este pedig egy finom borral várnátok a törzsvendégeket?
Nekem volt egy ilyen álmom. Nem kávézó, hanem egy ajándékküldő szolgáltatás. Olyan, ami rugalmas, figyel minden apró részletre, csupa különleges dolgot kínál, és tényleg a vásárlókért van. Ami olyan, mint egy régi barát: mindig számíthatsz rá, és mindig van egy jó ötlete.
Legalább 15 éve szövögettem ezt az álmot. Azóta, hogy Amerikában éltem, és egyszer kaptunk ajándékba egy Hónap Ajándéka, vagyis Gift of the Month klubtagságot. Még soha sem találkoztam hasonlóval azelőtt, és nagyon megtetszett a gondolat, hogy ezután nem csak egyszer fogom teletömni magam mindenféle finomsággal, hanem legalább havonta egyszer. Hiába, a jó dolgokról már akkor is könnyen meg lehetett győzniJ Ráadásul a havi gyakoriságban pont az volt a jó, hogy már épp megfeledkeztünk róla, mikor érkezett az újabb csomag, mindig újabb meglepetést okozva az egész családnak.
Ekkor gondoltam rá először, hogy milyen jó is lenne, ha ez lenne a munkám. Az, hogy segítek az embereknek meglepni egymást, örömet okozni a másiknak.
Aztán hosszú időre meg is feledkeztem az egészről, míg tavaly egy újabb világmegváltó beszélgetés alkalmával beugrott, és nem tudtam szabadulni tőle. Állandóan ez járt a fejemben, és mire észbe kaptam, már nyakig benne voltam a szervezésben. Felkutattam a legjobb beszállítókat, honlapot terveztettem, stratégiát írtam. Őrült időszak volt, de megérte, mert decemberben elindult a szolgáltatás, és elkezdődött az igazi munka.
Azóta minden napom erről szól. Ajándékot csomagolok, árut szerzek be, új ötleteket keresek, sőt, sokszor még az ajándékokat is én viszem ki, hogy jobban megismerjelek benneteket, megtudjam, hogy mire vágytok, mi okozna még nagyobb örömet, és azért is, mert önző vagyok. Imádom látni a meglepetést a nem várt ajándék láttán, és imádom hallani, hogy már nagyon vártátok az újabb ajándékot. Lehet, hogy furán hangzik, de tényleg elképesztő dolog látni az emberek arcán a munkád eredményét.
Hát valahogy így kezdődött, de ez még csak a kezdet. Mikor belefogtam, még nem sejtettem, hogy életem legmunkásabb, legőrültebb és egyben legizgalmasabb időszaka vár rám. Ezért ezúton is bíztatnék mindenkit a világmegváltó beszélgetésekre, sosem lehet tudni, mi sül ki belőlük. És arra is biztatnék mindenkit, hogy forduljatok hozzám és a Hónap Ajándékához bizalommal. Itt biztos, hogy minden azért történik, hogy segítsünk a lehető legnagyobb örömet okozni szeretteiteknek.
Brigi
Kedves olvasók, klubtagjaink!
Tudjuk sokszor milyen nehéz kitalálni, hogy mi lenne a legjobb ajándék, mikor szeretnétek meglepni valakit. Ezért útjára indítjuk blogunkat, hogy ezúton is segítsünk benneteket. Kolléganőmmel, Dorkával, igyekszünk majd ellátni benneteket praktikus ajándékozási tanácsokkal, érdekes információkkal, történetekkel az ajándékozási szokásokról, ünnepekről és minden olyan dologgal, mely segíthet kitalálni, hogy mi lehetne a megfelelő ajándék szeretteiteknek.
Emellett bemutatjuk majd nektek termékeinket és szakértőinket is, hogy ezzel is megkönnyítsük a választást honlapunk kínálatából. Örömmel várjuk kérdéseiteket, témajavaslataitokat is, hogy tényleg arról írjunk, ami igazán érdekel benneteket.
Mindenkinek kellemes olvasgatást és ajándékozást kívánunk!
Dorka és Brigi
