Mese egy sütemény-matuzsálemről
.jpg)
Mivel anyukámnak éppen ma van a születésnapja, arra gondoltam, hogy alkalomhoz illő témát választok nektek is: a születésnapi torta történetét.
Bár manapság mindannyian örömmel ünnepeljük a saját magunk és szeretteink szülinapját is, korántsem volt mindig ilyen vidám ez az alkalom. A pogány kultúrában az a hiedelem járta, hogy a születésük évfordulóján gonosz szellemek látogatják meg az illetőt. Ezeknek a hívatlan látogatóknak a távoltartása miatt vették körbe a hozzátartozói az „ünnepeltet”, és céljuk elérésének érdekében hangoskodáshoz folyamodtak.
Szerencsére ma már csak igen ritkán fordulnak elő, és sokkal kevésbé ijesztőek a nem várt vendégek, hiszen általában jó előre megszervezzük születésnapi összejöveteleinket – a hivatalos személyek listájával együtt. A pogány rituáléból ismert hangoskodást viszont – bár egészen más okokból kifolyólag – azért hosszú évszázadok óta becsületesen gyakoroljuk.
A már az egyiptomiak és rómaiak idejében is létező torta elsőként a görögöknél jutott kiemelt szerephez, akik a Hold istennőjét, Artemiszt lepték meg kör és félhold alakú süteményeikkel. A gyertyák a hold ragyogását jelképezték, és a füstjük hivatott továbbítani az istenek felé az emberek kívánságait. Bár a görög istenek nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, valljuk be: azóta is szorgosan fújkáljuk a gyertyákat, és titkon reménykedünk, hogy hátha teljesül legalább egy fél kívánságunk.
A születésnapi torta leggyakrabban még ma is kör alakú, amely egyesek szerint a hold vagy a nap mellett az élet körforgásának a szimbóluma is. Létezik azonban ennél kevésbé elvont magyarázat is: mivel a torták régebben a kenyérhez hasonló tésztából, kézzel készültek, egyszerűen ez volt a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb, már jól bevált forma.
A nyugati kultúrában a 19. század közepétől terjedt el rohamosan a születésnapi torta, amelybe időnként pénzérméket, vagy gyűrűket is rejtettek. Előbbi megtalálója szerencsét, utóbbié házasságot remélhetett – persze csak egy jó fogorvos felkeresése után. Manapság, amikor már szinte futószalagon gyártják a jó és kevésbé jó hírű cukrászdákban is a tortákat, inkább csak különböző krémek és habok várnak ránk a piskótarétegek között. Az íz, szín és formai variációk száma szinte végtelen, egyvalamiben mégis fogadni mernék: mindegyikünknek van egy örök kedvence. A tiétek melyik?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
