Mit, kinek, mikor, hogyan – ajándékozási gyorstalpaló

A mit, mikor és kinek kérdésekre néha könnyen válaszolhatunk néhány személyes szempont figyelembevételével, ha ajándékozásra kerül a sor. Persze azért ezek is okozhatnak fejtörést. Azonban a legtöbbünknek a hogyanba törik bele a bicskája. Kis ajándékozási illemtan gyűjteményünkbe most gyakran elkövetett, mulatságos bakik és ritka mellényúlások közül szemezgettünk, hogy néhány fontos kérdés tisztázásával mostantól sikeresebb lehessen az ajándékozásaink kimenetele.

Bár evidensnek tűnhet elmondani, az árcédula eltávolítása mindig az egyik első dolgunk legyen, ha nem szeretnénk sértődést. Könyvről azonban sose próbáljuk meg letépkedni, és ne is firkáljuk át!

Ha műszaki cikket, játékot, vagy bármilyen több alkotórészből álló használati tárgyat vásárolunk ajándékba, mindig bontsuk ki, és nézzük meg, hogy minden benne van-e a dobozban, aminek ott a helye. Persze azért gondosan tegyük el a garancialevelet is.

Pénzt ajándékozni általában illetlenség, arról nem is beszélve, hogy nem valami fantáziadús megoldás. Válasszunk helyette inkább az ünnepelt által kedvelt üzletekben felhasználható vásárlási utalványt. Ez alól a szabály alól kizárólag gimnazista korú rokonainkkal tehetünk kivételt, de ők nagyon hálásak lesznek érte.

Az ajándék blokkját mindig tegyük el! Ha nem stimmel egy méret, egy szín, vagy már van valamiből, így egyszerű lesz kicserélni. Szeszélyes rokonokkal megáldott olvasóinknak különösen melegen ajánlom e tanács megszívlelését. Nekem például a nagymamám sosem játszotta el, hogy valaminek örül, ha nem tetszett neki, hanem egy „hát erre kár volt költeni” megjegyzéssel lazán arrébb dobta a csomagot, nyilvános megaláztatásban részesítve ezzel valamelyik kevésbé kiváló ízléssel megáldott családtagját. Az őszinteségét a húgom is örökölte, és buzgón gyakorolja is, úgyhogy higgyétek el, érdemes gyűjteni a blokkokat!

Üzletfelek megajándékozásánál különösen körültekintően kell megválasztani az ajándékot, nehogy megvesztegetésnek tűnjön. Bort csakis megfelelő díszcsomagolásban illik adni, és mindig ügyeljünk rá, hogy az ajándék mellé üdvözlő kártyát is mellékeljünk. A személyes átadás elegáns alternatívája lehet, ha futárral küldjük el azt a címzettnek, de mindig ügyeljünk a dátumok pontos betartására. Szintén személyes tapasztalaton alapuló kiegészítésem, hogy, mielőtt megajándékoznánk valakit, nézzünk utána, vajon egyáltalán ünnepli-e az illető azt a bizonyos alkalmat. Adódhatnak ebből vicces és kevésbé vicces félreértések.

Az ajándékok újrafelhasználása bár rendkívül elterjedt, erősen ellenjavallott. Emlékszem, a húgom anno sajátos módszert választott a költséghatékonyság érdekében: amit egyszer ajándékba adott valakinek, visszavette, így a soron következő ünnepelt is megkaphatta. Ez a viselkedés azonban csak 10 éves korig minősül kreatívnak, afölött más szóval jellemeznénk. 

Már ennyi történet után is jogosan merülhet fel a kérdés: most akkor tényleg jobb adni, vagy mégsem? De ezt gyorsan el is hessegetem magamtól. Inkább azt a kérdést teszem fel: nektek is voltak már olyan mellényúlásaitok, amiken esetleg nemcsak jót derülhetnénk, de tanmeseként is szolgálhatna a számunkra? Kérlek, ajándékozzatok meg vele minket, és a többi olvasót is! :)